Fogaskerekű Vasút

A budai hegyek egyik nevezetessége a Fogaskerekű Vasút, azaz a BKK 60-as jelzésű járata.

A Fogaskerekű Vasút szerelvénye Svábhegy állomáson

A Fogaskerekű Vasút szerelvénye Svábhegy állomáson

Alsó végállomása a Városmajorban, a Széll Kálmán térhez közel található. A Széll Kálmán térről a 22, 22A vagy 222 jelzésű busszal a Városmajor megállóig utazva közelíthető meg. Felső végállomása a Széchenyi-hegyen, az egykori Panoráma Szálló közvetlen közelében, alig 200 méterre a Gyermekvasút azonos nevű állomásától helyezkedik el.

A vonal a Diósárok és a Sváb-hegy villanegyedén halad keresztül. Az utazás érdekessége a hegymenetben elénk táruló egyre szélesebb panoráma, völgymenetben maga az érzés, hogy a hegyekből a vonat szó szerint leereszkedik a városba.

A fogaskerekű vasút nemcsak a kirándulóforgalom lebonyolítására hivatott, hanem a környék lakói közül is sokan igénybe veszik. Ezért egész éven át, kora reggeltől késő estig menetrend szerint közlekedik, a BKK díjszabása érvényes a vonatokon.

 

A Fogaskerekű Vasút szerelvénye

A Fogaskerekű Vasút szerelvénye

A Fogaskerekű Vasút története

A XIX. században a Sváb-hegy és környéke többnyire erdővel borított terület volt. Leginkább vadászatok színhelyéül szolgált. Kiépített utak nem vezettek ide. Közvilágítás, üzletek, tömegközlekedési lehetőség nem volt. Megközelíteni csak gyalog vagy lóháton lehetett.

Néhány tehetősebb budai polgár villát építtetett a Sváb-hegyen. Közel maradhattak a városhoz, ugyanakkor távol is tarthatták magukat annak forgatagától.

Idővel felmerült az új negyed közlekedési lehetőségének javítása. Az első elgondolások szerint a Zugligetből vezetett volna vasút a Sváb-hegyre. Végül Buda polgármestere a Diósárok mentén vezetett fogaskerekű vasút megépítését támogatta.

A vasút megépítéséről szóló szerződést 1873 májusában kötötték meg a svájci Gesellschaft für Bergbahnen in Basel vállalattal. Az építkezés 1874. április 22-én kezdődött. A mindössze két hónap alatt megépült fogaskerekű vasút a harmadikként átadott volt a maga nemében.

A Fogaskerekű Vasút gőzmozdonyos szerelvénye

A Fogaskerekű Vasút gőzmozdonyos szerelvénye

A forgalom 1874. június 24-én indult meg a Városmajor (Ecce homo-rét) és a Sváb-hegy (Emich-féle nyaraló) között.

A városmajori végállomást a budai villamosvonalak egyik forgalmi kitérője mellé helyezték. Mindmáig ez a Fogaskerekű Vasút legfontosabb kapcsolata más tömegközlekedési eszközökkel.

Kezdetben a vonatok csak április közepétől október közepéig közlekedtek. Irányonként naponta két-két vonatot indítottak.

A sváb-hegyi villanegyed csendes elszigeteltsége nem tartott sokáig. A századelőn megjelenő új divat, az egynapos kirándulások a budai hegyekbe vonzották Budapest lakosságát.

A vasutat meghosszabbították a Széchenyi-hegyig. A Sváb-hegy és Széchenyi-hegy közötti szakaszt 1890. május 17-én nyitották meg. A vonatok többsége azonban továbbra is csak a Sváb-hegyig közlekedett.

Az immár könnyen megközelíthető Sváb-hegyen fellendült az építkezés. Az ehhez szükséges építőanyagot szintén a Fogaskerekű Vasúton szállították.

Áruszállítás a Fogaskerekű Vasúton

Áruszállítás a Fogaskerekű Vasúton

A vonalon másfajta áruszállítás is folyt. A hegyen lakók és az ott működő vendéglők igényeit is legkönnyebben a Fogaskerekű Vasúton lehetett kielégíteni. Az első néhány évtizedben tehát személyszállító és tehervonatok egyaránt rendszeresen közlekedtek a vonalon.

A vasút eleinte nyereséges vállalkozásnak bizonyult. Pénzügyi szempontból a legkiemelkedőbb éve 1896 – a Millennium éve – volt. Ezt követően azonban jövedelmezősége romlott.

A hűvösvölgyi és zugligeti villamosvonalak konkurenciát jelentettek a Fogaskerekű Vasútnak, mivel sokan a villamosokkal utaztak a kedvelt budai kirándulóhelyek felé. A vasúttársaság anyagi helyzete rendkívül leromlott.

A nehézséghez hozzájárult, hogy 1910-ben bevezették a folyamatos üzemet, azaz az év minden napján közlekedtek a személyszállító vonatok.

Az első világháború idején és azt követő években a súlyos szénhiány okozott gondokat. Mivel ekkor még kizárólag gőzmozdonyokkal rendelkezett a Fogaskerekű Vasút, – több más vasútüzemhez hasonlóan – az ideiglenes leállítás fenyegette. Ezt végül sikerült elkerülni.

Az építtetőkkel eredetileg negyven évre kötött szerződést idő közben meghosszabbították. A Fogaskerekű Vasút 1926-ban került Budapest tulajdonába. Ekkor az önálló társaságot beolvasztották a Budapest Székesfőváros Közlekedési Rt.-be (BSzKRt). A Fogaskerekű Vasutat azóta is Budapest tulajdonában álló valamelyik tömegközlekedési vállalat üzemelteti.

A Fogaskerekű Vasút villanymozdonyos szerelvénye

A Fogaskerekű Vasút villanymozdonyos szerelvénye

1929-ben a Fogaskerekű Vasutat modernizálták. A vonalat felsővezetéki rendszerrel villamosították, a gőzmozdonyok helyett villanymozdonyokat állítottak forgalomba.

Ezzel egy időben számos új berendezést létesítettek a vasúton. Az új járműveket – mozdonyokat és személykocsikat – külföldi szakmai segítséggel a Ganz gyár szállította.

Ekkoriban születtek tervek egy másik fogaskerekű rendszerű vasútvonal megépítésére. Ez a budai Tabánból indulva a Krisztinavároson és a Farkasréten keresztül vezetett volna a Sváb-hegyre. Elsősorban anyagi nehézségek miatt nem épült meg.

A Második Világháború szintén nagy károkat okozott a Fogaskerekű Vasúton. Számos járműve és épülete vált használhatatlanná. A helyreállítás jó néhány hónapot vett igénybe. Ezt követően azonnal megkezdték a fa szállítását a hegyekből a városba.

Néhány évvel később, az újjáépítés előrehaladtával végképp megszüntették a teherforgalmat. A gépkocsi-közlekedés kiszorította a fővárosból a lovaskocsikat, amelyeket korábban – az állatokat kímélendő – szintén a Fogaskerekű Vasúton szállítottak a Sváb-hegyre. Időközben kiépültek a magasabban fekvő területekre vezető szilárd burkolatú utak, melyek már alkalmasak voltak teherautók közlekedésére.

A Gyermekvasút építésének idején is fontos szerepet játszott a Fogaskerekű Vasút. Különlegesen átalakított MÁV tulajdonú teherkocsikon, a Fogaskerekű két mozdonya által tolt vonattal szállították az Úttörővasút első járműveit a Széchenyi-hegyre. A Fogaskerekű vasút állomásától ideiglenesen lefektetett vágányokon juttatták el a járműveket a Gyermekvasút állomására.

A Fogaskerekű Vasút újabb korszerűsítésére 1973-ban, Budapest centenáriumának – létrejötte századik évfordulójának – alkalmából került sor.

Ausztriából új járműveket, a mai is közlekedő, piros színű, a Simmering-Graz-Pauker AG (SGP) által gyártott motorvonatokat szereztek be. Ezek egy motorkocsiból és egy vezérlő pótkocsiból állnak. Villamos berendezéseit a svájci Brown Boveri cég szállította.

Az új járművek korábban használttól eltérő rendszerű pályát, peronokat és felsővezetéki rendszert igényeltek. Így az 1929-ben beszerzett villanymozdonyokat, valamint az azokkal közlekedő személykocsikat selejtezték.

A pályán új felépítményt, új fogasléc-rendszert építettek. Valamennyi váltót villamos állításúra építették át. Bevezették a központi forgalomirányítást.

Az összes megállóhelyet átépítették. A peronokat az újonnan beszerzett motor- és pótkocsik padlószintjével azonos magasságban alakították ki. Széchenyi-hegy végállomáson megépítették a második vágányt. Ezzel megnövelték a vasútvonal kapacitását.

Az 1973-as rekonstrukció óta is történt korszerűsítés a Fogaskerekű Vasúton. Az 1990-es években számos felújítást végeztek a pályán. 1991-ben korszerű, Dominó 55 rendszerű biztosító berendezést kapott a vonal, melyet számítógépes felülvezérléssel is elláttak.

A Fogaskerekű Vasutat teljes egészében integrálták a főváros tömegközlekedési rendszerébe. A nagy forgalmú nyári hétvégéken 12 percenként, egyébként napközben 15-20 percenként közlekednek.

A Fogaskerekű Vasút szerelvény Széchenyi-hegy állomáson

A Fogaskerekű Vasút szerelvény Széchenyi-hegy állomáson

További információ

A Fogaskerekű Vasút igénybevételével kapcsolatban a Budapesti Közlekedési Zrt. ad felvilágosítást.

Partnerünk honlapja

Budapesti Közlekedési Zrt.

Hozzászólás nem lehetséges.