Ismét megvásárolható egyes állomásainkon Kertész Z. István: A Gyermekvasút útikalauza című könyve.
A kötethez – mely a Kornétás Kiadó kiadásában jelent meg, – színes turistautas térképet is készítettek, amely nagyban megkönnyíti a leírtak térbeli elképzelését. A kitűnő képeket Joó Ádám készítette. A könyv a nagyobb könyvesboltok mellett a Gyermekvasút múzeumában, valamint Szépjuhászné és Széchenyihegy állomás pénztáraiban vásárolható meg.
Kedvezményes ár, csak a Gyermekvasúton: 2400,- Ft helyett 1500,- Ft
A Gyermekvasút útikalauza
A szerkesztő-szerző, Kertész Z. István az alábbi részletetekkel ébreszt kedvet a majdnem 200 oldalas, gazdagon illusztrált könyv elolvasására:
Bemutató
„Ez a könyv, mint címében is utal rá, útikalauzul kíván szegődni mindazoknak, akik már utaztak a kisvasúton és azoknak is, akik ezt még csak tervezik. Reményeink szerint minden érdeklődő megtalálja benne azokat az információkat, amelyek felkelthetik vagy kiegészíthetik az utazás élményét. Felvázoljuk azt a budai tájat, ahol már jóval korábban is élénk kirándulóélet folyt, mielőtt a kisvasút megszületett volna. A történelmi hűség kedvéért az 1990 előtti eseményeket Úttörővasútként, az azóta történő eseményeket Gyermekvasútként írjuk. Ezt következetesen tesszük meg a képaláírásoknál is! Elmeséljük az Úttörővasút, a későbbi Gyermekvasút létrejöttének körülményeit, az építés és az azt követő működés történetét, megpróbálunk pontos képet adni a pálya műszaki adottságairól és érdekességeiről. Bemutatjuk a valaha és a most is közlekedő mozdonyokat, kocsikat, a telephelyen tárolt kincseket, a muzeális értékű járműveket, megelevenítjük a működésük a hátterét, a mindennapi forgalomban résztvevők feladatait is. Bepillantunk a gyermekek kisvasutassá válásának folyamatába és nyomon követjük egy szolgálati napjukat, majd az egész éves tevékenységükről is beszámolunk. Kiegészítés képen felsoroljuk azokat a bárki által látogatható programokat, amelyek immár évek óta állandósultak a Gyermekvasút szervezésében.”
A kis vasutasok
„A Gyermekvasutasok ahhoz, hogy valódi szolgálatot láthassanak el előtte keményen kell tanulniuk, és számos feltételnek meg kell felelniük. Amióta létezik a kisvasút az a szabály, hogy csak jó, illetve kitűnő iskolai eredménnyel, orvosilag igazoltan egészséges és alkalmas gyermekek, szülői (nevelői), valamint saját iskolájuk beleegyezésével kerülhetnek tanfolyamra, majd szolgálatba. Csak azok jelentkezését fogadja el a kisvasút, akik Budapestről és környékéről olyan távolságból jönnének, hogy a szolgálati napokon be és haza is tudjanak utazni. Feltétel még, hogy leghamarább az általános iskola negyedik osztályának második félévét, legkésőbb a hatodik osztály (hat évfolyamos gimnázium esetén második osztály) első félévét végző gyermekek jelentkezzenek. A legkorábbi időpontot a megfelelő számtani ismeretek megléte miatt, a legkésőbbit meg az határozza meg, hogy legyen még idő elég szolgálatot ellátni.”
„A gyermekek a nyolcadik osztály, illetve az annak megfelelő gimnáziumi évfolyam befejezéséig járhatnak szolgálatba, mert csak így őrizhető meg a vasút gyermek jellege. A „kiöregedett” gyermekektől augusztus végén, ballagás keretében búcsúzik el a vasútüzem. Bizony ilyenkor sokuk szeme különlegesen fénylik, lezárul életüknek egy nagyon szép és mozgalmas szakasza. A vezetői és szervezői képességekkel rendelkező gyermekek azonban nyolcadikos korukban jelentkezhetnek az ifivezető-képzésre. Ezen a tanfolyamon a rátermetteket felkészítik azon tevékenységek szervezésére és lebonyolítására, amelyeken korábban ők maguk is részt vettek.”
Egy kis történelem
„A kispénzű, nélkülöző munkások és munkásnők gyermekeinek a Természetbarátok Turista Egyesülete szervezte meg az első kirándulásokat. A legelsőt, több mint 100 gyermekkel a Széchenyi-hegyre vezették, 1913. június 1-jén, oda ahol 35 évvel később megnyílt az úttörővasút. A szervezésben részt vett Sternthal Rózsi is, akiről később a Rózsika forrást elnevezték.
Jóval kevésbé ismert, hogy az 1920-as évek végén a Főváros három úgynevezett kirándulóházat is létrehozott az iskolás gyermekek kirándulásainak elősegítésére. Szükség is volt a Hűvösvölgyben, a Nagyrétnél, a Városkútnál és a Városligetben kialakított házakra, mert sok gyermek még a Dunát se látta életében. Ezekben a házakban az iskolai kötelékben szervezetten kiránduló gyermekcsoportok teljesen ingyen kaptak ebédet és uzsonnát. A szegény sorsúaknak a Főváros állta a villamosjegyét, persze erre egy gyermek esetében évente legfeljebb egyszer kerülhetett sor. Az 1920-as, 1930-as években nem csak a kirándulók, hanem a nyomor is jelen volt a budai erdőkben. Jékely Zoltán ír erről szemléletesen a Zugliget című regényében. Itt-ott viskók álltak a képzelhetőnél is cudarabb körülmények között élő emberekkel. Az ifjúság nevelésével függött össze, a Ferenchalmon kialakított Cserkészpark. Ez ideális terepnek bizonyult a harci játékokhoz, a próbák teljesítéséhez és a táborozásokhoz is. Később, az 1940-es évek második felétől Úttörőpark lett, de a Hárshegyi camping megépítésével az ifjúsági funkció szinte teljesen szertefoszlott.”
