Mk49 sorozatú dízelmozdonyok

Az 1960-as években az Úttörővasút jelképévé váltak a vonalon akkor közlekedő Mk49 sorozatú dízelmozdonyok. Bár még forgalomban volt a két Ganz gyártmányú és egy dunakeszi motorkocsi, jellemzően az Mk49-esek továbbították a vonatokat.

Az Mk49,2007 psz. mozdony Ságvári-liget állomáson

Az Mk49,2007 psz. mozdony Ságvári-liget állomáson

A Magyar Államvasutak keskenynyomközű vonalain a Második Világháború után a legfontosabb feladatok közé tartozott egy egységes járműpark kialakítása és a gőzmozdonyok felváltása korszerűbb vontatójárművekkel.

Az Mk49 sorozat megjelenése előtt forgalomba állított C50 típusú dízelmozdonyok meglehetősen elégtelennek bizonyultak a vontatási feladatok ellátására. Számos vasútvonalon – a lejtésviszonyok vagy a nagy vonatterhelések miatt – eleve használhatatlanok voltak.

Az elsőként 1958-ban forgalomba állított Mk48 sorozatú dízelmozdonyok szélesebb körben voltak alkalmazhatók, mint a C50 típusú mozdonyok, azonban teljesítményük szintén elégtelennek mutatkozott. Számos keskenynyomközű vasúton ahhoz a megoldáshoz folyamodtak, hogy a kisebb elegytömegű személyszállító vonatokat C50 típusú vagy Mk48 sorozatú dízelmozdonyokkal továbbították, a tehervonatokat azonban továbbra is gőzmozdonyok vontatták.

A tisztán dízelmozdonyos üzem általánossá tételéhez egy újabb dízelmozdony típus kifejlesztésére volt szükség. Az Mk49 sorozatú dízelmozdonyok prototípusát 1961-ben készítették el a győri Wilhelm Pick Magyar Vagon- és Gépgyárban. A jármű műszaki berendezéseit tekintve megegyezett a normál nyomtávolságú M38 sorozatú mozdonyokkal.

Az Mk49,2005 psz. mozdony Széchenyi-hegy állomáson

Az Mk49,2005 psz. mozdony Széchenyi-hegy állomáson

A prototípus kifejlesztése

Az új sorozat kifejlesztésének közvetlen kiváltó oka az volt, hogy nem létezett olyan dízelmozdony típus, amellyel a Sárospatak–Füzérkomlós vonalon korábban gőzmozdonnyal továbbított tehervonatok előfogatolás nélkül továbbíthatók lettek volna.

Az új, négytengelyes dízelmozdonyok 760 mm nyomtávolsággal készültek. Ütközők közötti hosszuk 11 060 mm, szolgálati tömegük 27 tonna volt. A mozdonyok akár 50 méter sugarú ívekben is közlekedhettek. Megengedett legnagyobb sebességük 50 km/h volt.

Tengelyterhelésük 68 kN (6,8 tonna) volt, ami meghaladta a legtöbb magyarországi kisvasúton megengedett terhelést. Így alkalmazásuk csak néhány, megfelelően megépített és karbantartott keskenynyomközű vonalon volt lehetséges.

A prototípus – az Mk49,2001 psz. mozdony – kipróbálására a MÁV sárospataki keskenynyomközű vasútvonalán került sor.

Az Mk49,2002 psz. mozdony Hűvösvölgy állomáson

Az Mk49,2002 psz. mozdony Hűvösvölgy állomáson

Mk49 sorozatú dízelmozdonyok a Gyermekvasúton

A sorozatgyártás keretében mindössze hat darab további Mk49 sorozatú mozdonyt készítettek (pályaszámuk: Mk49,2002 – Mk49,2007). A 2002 pályaszámú mozdonyt kezdettől fogva az Úttörővasúton használták. A prototípust, a 2003 és 2004 pályaszámú mozdonyokat a MÁV kecskeméti keskenynyomközű hálózatán állították forgalomba. A 2005, 2006 és 2007 pályaszámú mozdonyok átadásuktól kezdve szintén az Úttörővasúton közlekedtek.

A kedvezőtlen tapasztalatok, azaz a gyakori meghibásodások, teljesítmény elégtelensége, stb. miatt a kecskeméti kisvasút lemondott a mozdonyok üzemeltetéséről. A 2003 pályaszámú mozdonyt az Úttörővasút hűvösvölgyi fűtőházába, a 2001 és 2004 pályaszámú gépeket a sárospataki vonalra vezényelték.

A hűvösvölgyi fűtőházban 1970 novemberében gyújtogatás következtében pusztító tűzben a 2003 és 2005 pályaszámú mozdonyok használhatatlanná váltak. Ennek nyomán a Sárospatakon állomásított két darab Mk49 sorozatú mozdonyt is átirányították az Úttörővasútra.

Az Mk49 sorozatú dízelmozdonyok selejtezése 1971 szeptemberében kezdődött. A tűzeset után forgalomképes állapotban maradó mozdonyokat az Mk45 sorozatú dízelmozdonyok forgalomba állításával párhuzamosan, fokozatosan kivonták a forgalomból, majd 1973 októberében és decemberében selejtezték őket.

Az Mk49,2006 psz. mozdony a hűvösvölgyi fűtőháznál

Az Mk49,2006 psz. mozdony a hűvösvölgyi fűtőháznál

A mozdonyok utóélete

Az Mk49 sorozat nem teljesítette a vele szemben támasztott követelményeket. A mozdony két egybeépített vontatómotorral készült. Ettől a műszaki megoldástól várták, hogy a mozdony teljesítménye jelentősen felülmúlja az Mk48 sorozatú dízelmozdonyok teljesítményét. Az újítás a gyakorlatban azonban nem vált be. A Gyermekvasút különösen meredek lejtőkkel épített pályáján számos vontatási problémát okozott a mozdonyok elégtelen teljesítménye.

A kecskeméti kisvasúton visszatértek az Mk48 sorozatú dízelmozdonyok alkalmazására. Az Úttörővasúton és a sárospataki kisvasúton az Mk49 sorozatú dízelmozdonyok felváltására Mk45 sorozatú dízelmozdonyokat szereztek be. Magyarországi használatra az Mk49 sorozat óta nem gyártottak keskenynyomközű vontatójárműveket.

A selejtezett mozdonyok közül az Mk49,2006 pályaszámú dízelmozdony a Közlekedési Múzeum védettsége alatt áll. A mozdony – megőrzés céljából – továbbra is az Úttörővasúton maradt.

Harminc éven át Széchenyi-hegy állomáson kiállítva volt megtekinthető. 2003-ban a mozdonyt a hűvösvölgyi fűtőházba vitték. Felújítása után ismét a Gyermekvasúton fog közlekedni.

Az Mk49,2006 psz. mozdony kiállítva Széchenyi-hegy állomáson

Az Mk49,2006 psz. mozdony kiállítva Széchenyi-hegy állomáson

Az Mk49,2007 pályaszámú dízelmozdony főkeretét sokáig Győrben, a Magyar Vagon- és Gépgyárban őrizték. A maradvány azonban már nem fellelhető. A sorozat többi példányát selejtezésüket követően elbontották.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.